Hegymászás
A Királykő főgerincére – hacsak nem egyik vagy másik végpontjától indulunk el – meredek, sokszor vadregényes szakadékvölgyek mentén juthatunk fel. A hegyvonulat lábánál még lapályos, szelíd emelkedésű völgyek elsősorban a Nagy-Királykő nyugati oldalának sziklás felszökéséhez érve válnak hirtelen igazi kihívást jelentő feladattá, de akad belőlük az északnyugati és északi oldalon is. Utóbbiakon jelzett turistautak is vezetnek, a többin (Deubel útjának kivételével) csupán jelzetlen csapások haladnak, időnként egy-egy sziklaakadály átmászásával megfűszerezve, olykor kitett párkányokon haladva, mintegy átmenetet képezve a turisták és alpinisták számára járható terep között.
Felhívjuk a figyelmet, hogy veszélyességük miatt a jelzetlen szakadékvölgyekben vezető utak csakis megfelelő tapasztalattal és helyismerettel rendelkező hegyjárók számára ajánlhatók, természetesen saját felelősségre! Fontos tudni továbbá, hogy a Királykő Nemzeti Park 2014-ben bevezetett új szabályozása szerint ezen utak látogatása előzetes bejelentéshez kötött, az engedély nélkül itt tartózkodók „tettenérés esetén” komoly bírságra számíthatnak. Az alábbiakban felsoroljuk a legismertebb utakat, melyek nehézségét jobb híján a román skála szerint adjuk meg. Ez a beosztás 1-től (legkönnyebb) 6-ig (legnehezebb) osztályozza a sziklamászó utakat, az egyes kategóriákon belül „A”-val jelölve a könnyebbeket és „B”-vel a nehezebbeket.
- Forrás-szakadékvölgy (Padina Închisă)
- Csoránga-kanyon (Canionul Ciorânga Mare) - 3A
- Ablakos-szakadékvölgy (Vâlcelul cu Fereastră) – 1B
- Călineţ-szakadékvölgy (Padina lui Călineţ) – 1B
- Hidak szakadékvölgye (Valea Podurilor) – 1B
- Anghelide-kanyon (Canionul Anghelide) – 1B
- Lándzsa-szakadék (Padina Lăncii) – 1A/1B
A Királykő grandiózus nyugati falának páratlan szépségeket rejtő sziklavilágába többnyire jelzetlen, sokszor kitett, alapvető sziklamászó készségeket igénylő csapásokon nyerhetünk bepillantást. Ezek közé tartoznak a főgerinccel javarészt párhuzamosan futó, meredek szakadékvölgyek sorozatát harántoló keskeny sziklapárkányok, az úgynevezett övek is. Idővel szeretnénk részletesebb leírást közzétenni ezekről a vadregényes utakról, addig álljon itt egy rövid bemutatás.
Legismertebb a Hegyes-csúcstól nagyjából a Hátsó-nyeregig húzódó párkány, melynek a Remény menedéktől északra eső részét Csoránga-övnek, a Remény menedék és a Nagy-kőfolyás közti szakaszát Középövnek, az ettől délre eső részét pedig Vörösövnek hívják. Kizárólag jó időjárási körülmények között, megfelelő helyismerettel, edzettséggel és gyakorlattal rendelkezők számára ajánlható, különben életveszélyes. Fontos tisztázni továbbá, hogy a Királykő Nemzeti Park által 2014-ben bevezetett új szabályozás értelmében a jelzetlen turistaösvények látogatása ezentúl előzetes bejelentéshez kötött, az engedély nélkül erre járók pedig „tettenérés esetén” komoly bírságra számíthatnak!
Létezik egy, a gerinchez közelebb húzódó sziklapárkány is, melynek vonala a Hegyes-csúcstól a Lándzsa-szakadékvölgyig követhető. Ez a Felsőöv azonban kevéssé járt és ismert, ezért már korábban sem tartozott az ajánlott útvonalak közé.
A nyugati fal sziklavilágában kanyargó Középöv ösvénye
Fotó: © Maier György, 2009
A Királykő főgerincének bejárása téli körülmények között fokozott veszélyekkel jár, ezért nagy elővigyázatosságot és alapos hegymászó tapasztalatot igényel. Az út nehézségét a hó- és időjárási viszonyok erőteljesen befolyásolják, akár meg is hiúsíthajták. Természetesen alapvető felszerelés a hágóvas, kötél és jégcsákány.
Mivel egy nap alatt nem lehet teljesíteni a távot, megfelelő mennyiségű élelemről és innivalóról is gondoskodni kell. Éjszakázásra a gerincen felállított három menedékkunyhóban nyílik lehetőség: a Hegyes-csúcsnál, a Grind-nyeregben és a Hátsó-nyeregben.
A gerinc megközelítése/elhagyása Zernyest felől/felé meredek, de biztonságos bármely útvonalon. A Nagy-Királykő keleti oldalán (a Grind menedékkunyhó felé) viszont veszélyes, mert egy sima füves lejtőt kell keresztezni, ahol több lavinabaleset történt már. Ezért célszerű egész a Hátsó-nyeregig (Şaua Funduri) elmenni, ahol már alacsonyabb a gerinc és az erdőhatár is fennebb nyúlik.
Téli gerincbejárás
Fotó: © Csáki István, 2007
Az alábbi táblázat a Királykő sziklamászó útvonalairól nyújt alapvető tájékoztatást. Elsődleges forrásunk Emilian Cristea 1982-es Királykő-monográfiája volt, kiegészítve egy időközben tetszhalott állapotba került internetes oldal információival. Felhívjuk a figyelmet, hogy a lista több olyan utat is tartalmaz, amelyet első bejárásuk óta feltehetőleg nemigen másztak! A referencia oszlopban katalógusszámmal rendelkező, illetve kipipált utak részletes leírása megtalálható az említett román nyelvű monográfiában, a többit viszont az is csak felsorolásszerűen említi. A pirossal szedett információk nem teljesen bizonyosak, de például az utak kiszegezésével kapcsolatosan általánosságban megállapíthatjuk, hogy az 1982-es állapot nem tekintendő meghatározónak a jelenre nézve. Éppen ezért örömmel vennénk, hogy ha valaki frissebb élményekkel rendelkezik egyik vagy másik útról, megosztaná velünk a tapasztalatait. Addig is, a román nyelvet bíró érdeklődők figyelmébe ajánljuk a nemrég indított www.roclimbs.ro weboldalt, ahol frissebb információkat találni.
Az utak nehézségét jobb híján a román skála szerint adjuk meg. Ez a beosztás 1-től (legkönnyebb) 6-ig (legnehezebb) osztályozza a sziklamászó utakat, az egyes kategóriákon belül „A”-val jelölve a könnyebbeket és „B”-vel a nehezebbeket.
A Zernyesti-szoros mászóútjairól egy frissebb, falrajzokkal is ellátott leltár is elérhető ide kattintva.
