Legfrissebb fórumbejegyzések
Hegymászás
A Királykő főgerincére – hacsak nem egyik vagy másik végpontjától indulunk el – meredek, sokszor vadregényes szakadékvölgyek mentén juthatunk fel. A hegyvonulat lábánál még lapályos, szelíd emelkedésű völgyek elsősorban a Nagy-Királykő nyugati oldalának sziklás felszökéséhez érve válnak hirtelen igazi kihívást jelentő feladattá, de akad belőlük az északnyugati és északi oldalon is. Utóbbiakon jelzett turistautak is vezetnek, a többin (Deubel útjának kivételével) csupán jelzetlen csapások haladnak, időnként egy-egy sziklaakadály átmászásával megfűszerezve, olykor kitett párkányokon haladva, mintegy átmenetet képezve a turisták és alpinisták számára járható terep között.
Felhívjuk a figyelmet, hogy veszélyességük miatt az alábbi szakadékvölgyekben vezető utak csakis megfelelő tapasztalattal és helyismerettel rendelkező hegyjárók számára ajánlhatók, természetesen saját felelősségre! Az utak nehézségét jobb híján a román skála szerint adjuk meg. Ez a beosztás 1-től (legkönnyebb) 6-ig (legnehezebb) osztályozza a sziklamászó utakat, az egyes kategóriákon belül „A”-val jelölve a könnyebbeket és „B”-vel a nehezebbeket.
- Forrás-szakadékvölgy (Padina Închisă)
- Ablakos-szakadékvölgy (Vâlcelul cu Fereastră) – 1B
- Călineţ-szakadékvölgy (Padina lui Călineţ) – 1B
- Hidak szakadékvölgye (Valea Podurilor) – 1B
- Anghelide-kanyon (Canionul Anghelide) – 1B
- Lándzsa-szakadék (Padina Lăncii) – 1A/1B
A Királykő grandiózus nyugati falának páratlan szépségeket rejtő sziklavilágába többnyire jelzetlen, sokszor kitett, alapvető sziklamászó készségeket igénylő csapásokon nyerhetünk bepillantást. Ezek közé tartoznak a főgerinccel javarészt párhuzamosan futó, meredek szakadékvölgyek sorozatát harántoló keskeny sziklapárkányok, az úgynevezett övek is. Idővel szeretnénk részletesebb leírást közzétenni ezekről a vadregényes utakról, addig álljon itt egy rövid bemutatás.
Legismertebb a Hegyes-csúcstól nagyjából a Hátsó-nyeregig húzódó párkány, melynek a Remény menedéktől északra eső részét Csoránga-övnek, a Remény menedék és a Nagy-Kőfolyás közti szakaszát Középövnek, az ettől délre eső részét pedig Vörösövnek hívják. Kizárólag jó időjárási körülmények között, megfelelő helyismerettel, edzettséggel és gyakorlattal rendelkezők számára ajánlható, különben életveszélyes.
Létezik egy, a gerinchez közelebb húzódó sziklapárkány is, melynek vonala a Hegyes-csúcstól a Lándzsa-szakadékvölgyig követhető. Ez a Felsőöv azonban kevéssé járt és ismert, ezért nem is tartozik az ajánlott útvonalak közé.
A nyugati fal sziklavilágában kanyargó Középöv ösvénye
Fotó: © Maier György, 2009
A Királykő főgerincének bejárása téli körülmények között fokozott veszélyekkel jár, ezért nagy elővigyázatosságot és alapos hegymászó tapasztalatot igényel. Az út nehézségét a hó- és időjárási viszonyok erőteljesen befolyásolják, akár meg is hiúsíthajták. Természetesen alapvető felszerelés a hágóvas, kötél és jégcsákány.
Mivel egy nap alatt nem lehet teljesíteni a távot, megfelelő mennyiségű élelemről és innivalóról is gondoskodni kell. Éjszakázásra a gerincen felállított három menedékkunyhóban nyílik lehetőség: a Hegyes-csúcsnál, a Grind-nyeregben és a Hátsó-nyeregben.
A gerinc megközelítése/elhagyása Zernyest felől/felé meredek, de biztonságos bármely útvonalon. A Nagy-Királykő keleti oldalán (a Grind menedékkunyhó felé) viszont veszélyes, mert egy sima füves lejtőt kell keresztezni, ahol több lavinabaleset történt már. Ezért célszerű egész a Hátsó-nyeregig (Şaua Funduri) elmenni, ahol már alacsonyabb a gerinc és az erdőhatár is fennebb nyúlik.
Téli gerincbejárás
Fotó: © Csáki István, 2007
Az alábbi táblázat a Királykő sziklamászó útvonalairól nyújt alapvető tájékoztatást. Elsődleges forrásunk Emilian Cristea 1982-es Királykő-monográfiája volt, kiegészítve egy internetes oldal információival. Felhívjuk a figyelmet, hogy a lista több olyan utat is tartalmaz, amelyet első bejárásuk óta feltehetőleg nemigen másztak. A referencia oszlopban katalógusszámmal rendelkező, illetve kipipált utak részletes leírása megtalálható az említett román nyelvű monográfiában, a többit az is csak felsorolásszerűen említi. A pirossal szedett információk nem teljesen bizonyosak, de például az utak kiszegezésével kapcsolatosan általánosságban megállapíthatjuk, hogy az 1982-es állapot nem tekintendő meghatározónak a jelenre nézve. Éppen ezért örömmel vennénk, hogy ha valaki frissebb élményekkel rendelkezik egyik vagy másik útról, megosztaná velünk a tapasztalatait.
Az utak nehézségét jobb híján a román skála szerint adjuk meg. Ez a beosztás 1-től (legkönnyebb) 6-ig (legnehezebb) osztályozza a sziklamászó utakat, az egyes kategóriákon belül „A”-val jelölve a könnyebbeket és „B”-vel a nehezebbeket.
A Zernyesti-szoros mászóútjairól egy frissebb, falrajzokkal is ellátott leltár is elérhető ide kattintva.
